Ádám, az egyetem egyik legfiatalabb professzora igyekezett példásan teljesíteni családi életében is. Így ha bokros teendői közepette felesége olykor-olykor felhívta, mindent jegyzetelt, amit Éva mondott neki, nehogy valamit elfelejtsen. Fiatal kora ellenére igen szórakozott ember volt, ahogy egy professzorhoz illik. Ennél csak egyetlen rosszabb tulajdonsága volt: olvashatatlanul írt. Kollégái néha csoportokba verődve próbálták értelmezni "hieroglifáit", mégis több utasítása maradt teljesítetlen olvashatatlansága miatt. A professzort ez egyáltalán nem zavarta, sőt, hivatalos levelezésének egy részét is úgy intézte, hogy kézzel írott feljegyzéseit faxoltatta el titkárnőjével. Volt is ebből galiba elég!
Egy decemberi napon Éva határozott hangja köszöntötte a telefonban. Utasítást adott férjének, milyen ajándékot vegyen meg karácsonyra kisfiuknak. Ádám a megbízatást fölírta egy cetlire, majd a papirost nadrágja jobb zsebébe csúsztatta kulcsai mellé. Indulófélben, annak rendje és módja szerint, a keze ügyébe is keveredett a cédula. Nézte jobbról, nézte balról, de fogalma sem volt, hogy mi van ráírva. Tudta, hogy ajándék a gyereknek, de hogy mi az, a ménkűnek sem jutott eszébe. Évát mégse hívhatta fel:
"Bocs drágám, de gőzöm sincs, mit kell vennem, és el sem tudom elolvasni, amit felírtam!"
Kollégái, titkárnője pedig már rég hazamentek bejglit sütni. Szerencsére rémlett neki valami, hogy hol az a játékbolt, ahol az a bizonyos tárgy kapható, hát kocsiba vágta magát, s odahajtott.
Fiatal lány volt az eladó, orra alá nyomta a cetlit, s határozottan mondta:
- Ezt kérem!
A lány nem jött zavarba:
- Mindjárt megnézem, van-e a raktárban.
Ádám elégedetten mosolygott, lám-lám, mégsem ír ő olyan csúnyán, s kíváncsian várta, mit hoz neki az eladó. Megkönnyebbülve sétálgatott a polcok között. Múltak a percek, s csak nem történt semmi. Kis idő múlva észrevette, hogy az "Idegeneknek belépni tilos!" feliratú tábla alatti ajtóban négy alkalmazott - köztük az őt kiszolgáló - nézi meredten a cetlijét. A legidősebb, így a legtapasztaltabb és legbátrabb hölgy megkérdezte tőle:
- Bővebbet nem tud erről a termékről?
- Nem. Csak azt, ami oda van írva - mondta nyugodtan a férfi.
Az eladók újabb tanakodás után hárman is egyvalami mellett tették le a voksot, s elő is hozták a játékot. Megköszönte, kifizette, hazavitte.
Éva elégedetten nyomott puszit az arcára:
- Látod milyen jó, hogy megbeszéltük, mit vegyél?
Cimkék: hieroglifák
Ádámnak akkoriban nem volt ideje. Ezért kérte meg Évát, hogy mindent intézzen el a falikút megvásárlása körül. Ez a méretek szabatos felvételét, a megfelelő bolt kikeresését és megtalálását, valamint a szóban forgó falikút lefoglalását jelentette.
Ő csak a fizetésnél és a szállításnál csatlakozik az akcióhoz, úgy tervezte.
Évának nem volt mit tennie, mérőszalagot keresett Ádám rumlis műhelyében, s felmérte a beépíteni kívánt falszakaszt. Majd telefonkönyvet nyitott az ölébe, s reménytelen hívássorozatba kezdett. A legtöbb helyen meg sem értették, hogy miről beszél, mit is szeretne pontosan. Az eladók nem láttak még olyan parasztházat, mint amilyen az övék. Ezekbe volt járatos az az öntöttvas, többszörösen íves kontúrú falikút, amelyből be szerettek volna szerezni egyet.
Éva csak azokba az üzletekbe ment el, ahol látott esélyt a különleges portékára, ám így is eltelt három hét, mire megtalálta az igazit. Ádámnak örömmel számolt be a sikerről, és megnevezte a boltot.
- Hol is van az? - kérdezte gondterhelten a férje.
- A belvárosban, a Deák tér közelében.
- Ott sehol nem lehet parkolni! - csattant fel Ádám, egy pillanat alatt leforrázva nejét.
- Jó, majd megoldjuk valahogy! - csitította durcásan Éva.
Másnap kora délután beautóztak a városba, s ahogy kell, össze is vesztek.
- Itt volt egy parkolóhely! - szólt türelmetlenül Éva.
- Miért most szólsz, mikor már rég túlmentem rajta? - elégedetlenkedett Ádám.
Közben tolatva, a forgalmat feltartva beállt két kocsi közé.
- Ez kapukijáró! - sopánkodott a nő.
- A fene egye meg!
- Ott kiáll valaki!
- Nem látod, hogy kispolszki? Hogy férjek be a helyére ezzel?!
Huszonöt percig keringtek, mire helyet találtak a bolttól két utcányira. Éva nagy megkönnyebbülésére az üzletben minden rendben ment: az eladó udvarias volt, a lefoglalt falikút elnyerte Ádám tetszését, és az ára sem volt borsos.
- Nagyon messze sikerült parkolnom - kezdte Ádám az eladó felé fordulva. - Elmennék a kocsiért. Mikor ideérek, segítenének betenni a csomagtartóba?
- Természetesen, uram!
Az üzletből kilépve Éva elégedetten nyomott puszit Ádám arcára; lám, milyen jól tudnak ők együtt vásárolni. Most már Ádám egyedül intézze a többit, mert neki vissza kell még mennie az irodába. Békében elváltak.
Éva későn ért haza, Ádám a tévé előtt bóbiskolt.
- Felszerelted? - kérdezte anyáskodva.
Ádám felpattant és bambán bámult a nejére. Kiderült: mire a kocsihoz ért, elfelejtette az egész csapvásárlást - az esti meccs járt a fejében -, s mint aki jól végezte dolgát, hazahajtott.
Néma csendben tértek nyugovóra.
Másnap az asszony taxival ment el a falikútért. Az eladó széles mosollyal fogadta:
- Jó messze parkolt a férje!
Cimkék: falikút
Szeptemberben vidékre utazom Ádámmal. A három órás kocsiúton végig a lányáról mesél. Hogy lusta, rendetlen és a házimunkában sem segít.
- Ma is fölkelt fél tizenegykor és közölte, hogy nem megy be az egyetemre, mert nincs értelme. "Csak szeminárium lesz, és a tanár - egyébként jóképű pasi - kevesebbet tud mint én!" Mondtam neki, hogy ne csinálja ezt, járjon csak be szépen az órákra, ha nem is figyel oda száz százalékig, a passzív hallgatással is ragad az emberre valami. A mi időnkben kötelező volt órára járni, állandóan katalógust tartottak. Mire rögtön nagy szájat nyitott: "Jaj, apu, ne gyere már ezekkel az ósdi történetekkel! Minden egészen másképpen volt akkor. Ma kreditrendszer és szabad tanrend van."
Így beszél a maga és a lánya nevében, míg meg nem érkezünk.
Munkánk végeztével segítenünk kell egy egyetemista lánynak méréseket végezni dolgozatához. A lány előbb lekési a megbeszélt időpontot, majd rossz irányba navigál a városból kivezető úton. A terepen egyáltalán nem ismeri ki magát, s nem találja a mérési pontokat. A mérőműszert még bekapcsolni sem tudja, a kijelzett paramétereket egyáltalán nem érti.
Ádám mindezek ellenére rendkívül türelmesen segíti munkáját. Nem úgy bánik vele, mint egy dorgálást érdemlő hallgatóval, hanem mint egy úriember a támogatására szoruló nővel.
Nagy nehezen végzünk.
A városba visszaérve a lány jelezi, hogy a főtér környékén ki szeretne szállni, nem jön velünk Pestre.
- És az egyetem? - kérdezem értetlenül.
- Á, a héten már nem megyek be! - legyint unottan.
Kedd van.
Ádám helyeselve bólogat.
- Persze teljesen felesleges bejárni. Én is itt maradnék a maga helyében. Gondolom kezdődik a szüret, gyönyörű ez a vénasszonyok nyara! Az egyetemen ilyenkor még a fű se nő, sokan még be sem iratkoztak. Érezze jól magát! - kiáltja búcsúzóul az időközben kikászálódott lány után.
Döbbenten nézek rá. Rögtön érti csodálkozásom okát.
- Jó, jó, igazad van... Éva szerint is jó vagyok az aggódó apa szerepében. Kiválóan alakítom a hódító férfit. Szerető férjként tisztán önmagamat adom. Az csapnivaló.
Cimkék: szerepek
"Vágja a csuklómat ez a vacak bilincs. Kicsit figyelmesebben is vezethetnének ezek a debella rendőrök. Elég gyorsan ideértünk a bíróságra. Mekkora tömeg van itt! Hogy fogunk itt átférni?"
Ezek az egyszerű gondolatok forogtak Ádám agyában tárgyalásra menet. A tömegben megpillantotta delnővé cseperedett leányát, oldalán azzal a mamlasz barátjával. Szertartásosan összepuszilkoztak jobbról is, balról is, de leendő vejével a második csók már a levegőben csattant, mert a rendőrök tovább rángatták pórázán, hogy mielőbb keresztülvágjanak a gyilkos pillantásokat lövellő kárvallottak gyűrűjén. A belső szobában még többen várakoztak, egy gombostűt sem lehetett volna leejteni, egymás lábán álltak a tanúként beidézett sértettek. Az egyenruha-bilincs-póráz trió azért itt is megtette hatását, s ha nem is mint Mózes előtt a Vörös tenger, de megnyílt a tömeg a láncravert Ádám előtt. Két négyzetméteres cellába vezették, egyszerre csak az egyik rendőr fért el mellette a lócán. Egy pillanatra mintha látta volna Évát, de a kabátja ismeretlennek tűnt számára. Hosszan várakozott a trágár feliratokkal televésett falak között, mire az előző tárgyalás véget ért.
Névsorolvasást tartottak a tanúk között, s őt is a tárgyalóterembe vezették. Egy idősebb, kontyos hölgy készakarva a bordái közé nyomta éles könyökét, egy harmincas férfi pedig elefántpuszit nyomott a combjára az ajtóban kialakult lökdösődésnél.
Végre megint leülhetett. Szemben a bírónő, jobbra az ügyvédje, balra az ügyész. A rendőrök oldalt, tisztes távolban foglaltak helyet, a bilincset rajta hagyták. Sorba hívták be a sértetteket, települések szerint. A bírónő egyeztette a személyi adatokat, biztatólag rámosolygott a beidézettre, s gépiesen feltette kérdéseit.
Ádám még soha nem találkozott áldozataival, a téli hónapok éjszakáin dolgozott a nyári lakokban. Az üdülőtelepeken még a lélek sem hál olyankor, neki meg csak azt kellett megnéznie, hogy van-e kémény a lehetőleg minél újabb építésű házon. Ahogy a sértett bemondta nyaralója címét, Ádám számára megszűnt a jelen tárgyalótermestül, rendőröstül, bilincsestül, mindenestül, s az adott helyszínre képzelte magát. Mindenre emlékezett: az időjárásra, a fényviszonyokra, hogy milyen zárat kellett feltörnie, volt-e valamilyen zavaró körülmény munkavégzés közben (ezekben a nyaralókban sokszor lakik egér például, s mivel ő is otthon érzi magát, a legváratlanabb pillanatban tud keresztülgrasszálni a konyhán...), de a legélesebben természetesen a szerkezetekre emlékezett. A kazánokra! Hogyan voltak bekötve, volt-e füstriasztójuk, mekkora volt az őrláng és milyen fénnyel égett, programozható volt-e a hőmérséklet. Mindent tudott ezekről a masinákról, harminc éve foglalkozott velük. Már a vasfüggönyön keresztül ismerte a legújabb nyugat-európai és tengerentúli modelleket. A gyár párttitkára beíratta a műegyetemre épületgépész szakra, annyira a bolondja volt az ifjú Ádám a szakmájának.
De Éva mindig elégedetlen volt azzal, hogy semmi más nem érdekli, csak a vacak kazánjai meg a csövei, és a pénz se elég semmire, amit hazahoz a gyárból. Ráadásul 91-ben onnan is elküldték, pedig még messze volt a nyugdíjkortól, ám a profilváltás az profilváltás, a maiak csak ülnek a számítógépeik előtt naphosszat, kazánt még prospektusban sem láttak.
Tipikus kényszervállalkozó lett, esténként kockás füzetben vezette a könyvelést, Éva meg dohogott ahogy mosogatás közben rálátott a szépen rajzolt, ám negatív előjelű számokra. Egyre többet veszekedtek, mígnem egy szép napon a szomszéd Jani azzal állított be: "Ádám, megfogtad az Isten lábát, lesz megrendelés dögivel!". Így állt át a használt kazánok piacára, s munkájával mindenki meg volt elégedve.
A bírónő épp a keletkezett károkról faggatott egy csopaki férfit.
- Azon túl, hogy elvitték a kéthetes, háromszázötvenezer forintos bojlerünket, igazán nem panaszkodhatok. Vicces, de azt kell mondanom, szépen dolgoztak a betörők, egy koszfolt sem maradt sehol, a hátrahagyott szerelvényeket példás rendben, újságpapírokra fektetve hagyták a házban, a vizet is elzárták, hogy a csövekből ne csöpögjön a parkettára.
Ádám büszkén húzta ki magát a vádlottak padján, eddig minden tanú elismerte a szakértelmét. Egyedül az zavarta, hogy mindig többes számban emlegették a tetteseket, pedig ő világéletében egyedül dolgozott. Természetesen az adott helyzetben ezzel a ténnyel nem hozakodhatott elő.
Évának egyre több pénzt adott haza. A nő előbb kocsit követelt magának, majd kertes házra vágyott. Aztán kellett egy házőrző kutya (bernáthegyi természetesen), majd kettő, hogy ne legyen egyedül a szegény pára. Később rájött - a szomszéd Bori segített ebben -, hogy beszűkülhet a tudata, ha nem ismeri meg a világot. Minden földrészre el kellett utazniuk sebtiben.
Ádám dolgozott, mint egy állat, a lánya meg menedzserképzőbe iratkozott érettségi után, ahol a havi tandíj többe került egy használt kazánnál. Hajnalonként, mikor hazaért, könyörgött Évának, hadd álljon le egy időre, mert nagyon kimerült az állandó éjszakázásban, és előbb-utóbb el fog követni valami elemi hibát, és le fog bukni.
Az asszony hajthatatlan volt.
A kihallgatás már a P betűs településeknél tartott, mire a vádlott mindezeket végiggondolhatta, s minden egyes tanú után eldarálta az ügyvédje által betanított szöveget:
- Az említett eseményről semmit sem tudok, az adott településen soha életemben nem jártam! Az elmondott bűncselekményhez semmi közöm nincsen.
Mikor húszadszorra is végigmondta, hirtelen megváltozott benne valami. Védője legnagyobb elképedésére egy siófoki hölgy vallomása közben felugrott, s teátrális mozdulatokkal ő maga mesélte tovább, mit hogyan csinált. Később széplaki és zamárdi áldozatai bólogatva hallgatták leírásait nyaralóikról. Ádám minden esetben hangsúlyozta, hogy egyedül dolgozott, s elmesélte, hogyan cipelte ki a házakból a nehéz és rossz fogású kazánokat. Egyre lelkesebben vallott, jólesett kibeszélnie magából az elmúlt néhány év szakmai tapasztalatát.
A tárgyalás végeztével pórázon vezették ki a bíróságról. A könnyező Éva felé csak inteni tudott összekulcsolt kezeivel.
Örült, hogy láthatatlan bilincsét valódira cserélte.
Cimkék: Kazánkirály
Ádám öt hónapja nősült. Előtte udvarolt eleget szíve választottjának. Ám jövendőbeli apósának nem nyerte el a bizalmát, így mikor ténylegesen az apósa lett, meg kellett küzdenie a kegyeiért. Az pedig nem volt könnyű feladat. Évezredes tapasztalat ez fiús anyák és lányos apák esetében.
Ádám mindent megpróbált.
A találkozásokra elővette legjobb modorát, udvarias volt és tettrekész. Helyeselt és szörnyülködött apósa monológjainak ívét és tartalmát követve, érzékenyebb volt, mint egy szeizmográf.
Ha Éva apja a vérnyomására panaszkodott, azonnal felhívta belgyógyász barátját, kinek a tanácsaira hallgatva megvásárolta a legdrágább hipertóniás gyógyszereket a kedves papának.
Ha a családi nyaraló kertjében kiszáradt a fű, kertészekkel konzultált, majd a legkorszerűbb angolszász gyepesítési eljárást alkalmazva sűrű pázsitot varázsolt az udvarra.
Ha jogi tanácsokra volt szüksége a drága papának, mondjuk egy gépkocsi adásvétele tárgyában, ő maga állt a legteljesebb tisztelettel a szolgálatára, jogi végzetségét latba vetve.
Házasságuk harmadik hónapjától ő intézte a szülők bevásárlását is: más piacra ment a zöldségekért, másikra a gyümölcsökért, a legkiválóbb henteshez a húsokért, a szárazárut pedig bevásárlóközpontokban szerezte be.
Anyósa a legnagyobb elismeréssel beszélt róla, ami nem könnyítette helyzetét apósánál.
Eközben természetesen a feleségét tejben-vajban fürösztötte, tenyerén hordozta, óvta, védte, kényeztette. Valahogy mindez mégis kevésnek bizonyult, érezte, többet kell tennie.
Elkezdett hát horgászni járni, hogy pecázás közben összebarátkozhasson apósa barátaival. Azok látván, hogy jóravaló fiú, szintén dicsérték az öregnek.
Egy alkalommal színházjegyet vett maguknak és a szülőknek. Az előadás szünetében összefutottak barátaikkal. A második felvonás előtt csak a gyors bemutatásra maradt idő, ám a darab végén a ruhatárnál újra összeakadtak. Egy ideig együtt bandukoltak parkoló autóik felé. Hogy, hogy nem, Ádám barátja az apósával kezdett diskurálni. Egy kapualjra a színháztól már szívélyesen társalogtak, egy saroknyira már meg-megállva hallgatták egymást a legteljesebb egyetértésben, a következő ötven méteren az após a barátba karolt, s a kocsiig érve többször megveregette a vállát.
Ádám összeroskadt. Hiába kínlódik hónapok óta orvosokkal, gyógyszerekkel, kertészekkel és gyeptéglákkal, zöldséggel és gyümölccsel, a barátja öt perc alatt levette a lábáról a papát. Furdalta oldalát a kíváncsiság, vajon mi lehet az a téma, amivel ilyen gyorsan ekkora eredmény érhető el.
A búcsúzkodásnál aztán megtudhatta. Apósa a barátja kezét rázogatta:
- Akkor a jövő szombaton találkozunk, nekem a tizenhármas szektorba szól a bérletem.
- Én az F szektorban ülök, de a szünetben meglátogatom István bátyámat!
Ádám azóta nem ér rá, még a feleségének sem. Éjjel-nappal a Fradi játékosainak a nevét magolja.
Hajnal Géza novellái fiúknak, férjeknek és agglegényeknek! (Minden szerdán.)
Ádám (1), anyukák (1), apukák (1), újabb papucsok (1), Éva (1), bakfisok (1), büszkeség (1), bizonyítvány (1), budi (1), család (1), cseresznyefa (1), falikút (1), foci (2), Fradi (1), gatya (1), házasság (3), hieroglifák (1), Kádár János (1), Kazánkirály (1), kocsi (1), meccs (1), Nationalelf (1), nyaralás (1), rock (1), slicc (1), szerepek (1)
© 2008-2025, IGEN