Papucsok

Cseresznyefa [+]

2010. február 24. 6:00 / Papucsok blog

Éva fut, robog, zakatol.

Nem úgy mint az ura, aki előbb gondolkodik, s csak utána cselekszik. Neje olykor türelmetlenkedik is vele emiatt. Induljunk, menjünk, csináljuk! Ezekkel a szavakkal nógatja szegény Ádámot, néha még jobb lábával toppant is hozzá.

Mikor munkába indulnának, a férfi komótosan nekilát cipőt pucolni. Ha aktuálisan hordott lábbelijével végez, akkurátusan kitisztítja a többi négy párat is, mit az előszobában talál. A pepecs munka miatt elkésnének, Éva otthagyja.

Vagy.

A Zeneakadémián a hangverseny után utolsónak veszi ki a kabátokat a ruhatárból, pedig közvetlenül a kijárat mellett ültek. Az időjárásról elbeszélget egy csöppet a ruhatáros nénivel, miközben Évának felforr az agyvize, mivel a kocsit a munkahelye parkolójában hagyta, ahonnan este tízig ki kell állni. Pontosan nyolc perc van addig. Éva sajnálja, de megint otthagyja a férjét, ki gyalogosan kénytelen hazatérni a hideg téli éjjelen.

Hétvégi házuk körül is együtt szokták kezdeni a munkát, de közösen befejezni sohasem sikerül. Ádám mindig piszmog még valamivel, mikor Éva már a zuhany alatt élvezi a meleg víz sugarait. Férje ezalatt a fűnyírót tisztogatja, vagy a szerszámokat rendezgeti a sufniban.

Egy szép napon cseresznyét szedtek. Két fájuk volt, Ádám az egyikre, Éva a másikra mászott fel. Míg az asszony három, addig ura maximum fél vödröt töltött meg a friss, ropogós gyümölccsel. Éva oda-oda pillantott a másik fára, s látva, hogy milyen lassan dolgozik Ádám, dohogott magában: "Direkt csinálja, hogy engem idegesítsen! Nagyon jól tudja, hogy este jönnek a sógorék szalonnát sütni, s addig még egy csomó dolgom van! Vacakol itten ezekkel a nyamvadt cseresznyékkel. Egyenként tépegeti és rakosgatja a vödrébe, pedig minden évben elmondom neki, hogy nem őszibarack ez, hogy dédelgetni kelljen darabonként. Én is ötösével-tízesével szedem az egyik kezemmel, és már nyúlok is a másikkal a következő adagért."

Itt tartott gondolataival, mikor hatalmas recsegés-ropogás törte meg a kert idilli csendjét. Faágak törtek halomra, majd tompa puffanás hallatszott. A hatvan kilószor három méterszer "g" helyzeti energia a gravitáció következtében mozgási energiává változott egy fél másodpercre.

A végeredmény egy energia nélküli test a fűben. Éváé.

Ádám nyugodtan szemezgetett tovább. Hallotta a hatalmas robajt, de csak a szeme rebbent meg.

Szerencsére a nő végtagjaiba pillanatok alatt visszatért az erő, s nyöszörögve fel is tudott tápászkodni. Kezéből több helyen szivárgott a vér, rettenetesen fájt a bal lába, sajgott az ülepe, szaggatott a dereka. Bebotorkált a házba.

- Ma még hamarabb mehetett zuhanyozni! - dünnyögte maga elé Ádám.

 

Cimkék: cseresznyefa

Terepjáró [+]

2010. február 17. 6:00 / Papucsok blog

A szemeteskocsi nem mozdult. Már régen el kellett volna hajtania a hulladéklerakó tetejéről, hogy néhány perce kiborított tartalmát a hengeres munkagép elegyengesse. A gépkezelő káromkodva lekászálódott kalickájából - a szabályzat tiltotta a kiszállást -, hogy kérdőre vonja a szemetesautó sofőrjét, ugyan miért nem húz már el, ám legnagyobb megdöbbenésére a volán mögött nem ült senki. Átbotorkált a kocsi túloldalára, hátha csak a dolgát végzi szegény fuvaros szélárnyékba menekülve. Ott sem találta. A láncban dolgozó többi henger is leállt már, s pilótáik tanakodtak, mitévők legyenek. Sejtették, hogy baj történhetett, s félelmük be is igazolódott. Egy kékülő bal kéz kandikált ki az összepréselt szeméttengerből. Nyomban munkához láttak, hogy kiássák a szerencsétlenül járt férfit. Csákány kivételével minden eszközt bevetettek a mentéshez, és sikerült kiemelniük az élettelennek tűnő testet. Közben a szeméttelep központjába is eljutott a hír, ahonnan azonnal mentőt hívtak.

Előbb egy helikopterrel próbálkoztak. Kiderült, hogy a légijármű propellere felkavarja a szemetet, ami úgy beakadhat a légcsavarba, hogy kétszáz méteres körzetben mindenki odavész a lezuhanó gép okozta tűzvészben.

Maradt a rohamkocsi. A legközelebbi egy vajúdó nőt szállított éppen a telep közelében épített úton. Az életveszély az életveszély, így a világra jönni készülő csemete a szülészet helyett az összepréselt hulladékok felé vette az irányt, ahonnét nem mozdíthatták el az alélt férfit, nehogy belső sérülései végzetessé váljanak.

A mentők hálózatát figyelemmel kísérik az elektronikus sajtó képviselői: a rendőrökkel egy időben érkeztek a helyszínre a TV2 és az RTL Klub kamerái. Miután a sérült továbbra sem volt kihallgatható állapotban, a nyomozók a főnökét kezdték faggatni:

- Neve?

- Üveges Ádám.

- A magáé?

- Nem, a sofőré.

- Kora?

- Ötvenegy éves.

- Mióta dolgozik a cégnél?

- Nyolc éve.

- Lakhelye?

Ehhez már a személyzeti kartonba kellett pillantania a telepvezetőnek.

- Búzavirág utca 16.

- Megváltozott! - szólalt meg akkor nyöszörögve az élettelennek hitt férfi.

Kamerák az arcára fókuszáltak, a mentőorvos lyukas bádoglavórra térdepelve tartotta a fejét, a kotnyeles riporternők mikrofont nyújtottak a szájához.

- Hogyhogy megváltozott? - kérdezte szigorúan a rend őre, mintha ez lett volna most a legfontosabb.

- El kellett költöznöm otthonról, mert Évának elege lett a gyűjtőszenvedélyemből.

- Mit gyűjt, jóember?

- Kupakot.

A bűz elviselhetetlen volt, a szél cibálta a papírhulladékot, a vajúdó asszony sikoltott a tolófájdalmaktól, a varjak és a sirályok békésen szemezgettek a szemétből. Valahogy mégis meghitt volt a hangulat; mindenki kíváncsian várta Ádám történetének folytatását.

- Hogy összejöjjön a terepjáró. Azért másztam le most is a volán mögül, mert úgy láttam, van egy tucatnyi kék kupak előttem, s nekem már csak egy slusszkulcsos jelzésű hiányzik ahhoz, hogy részt vehessek a nyereménysorsoláson.

Főnöke a fejét fogta, a rendőr a fogai között átkozódott, a kotnyelesek elbizonytalanodtak: érdekelni fogja-e ez az esti műsor közönségét.
Ádám kihasználta a pillanatnyi bizonytalanságot, és a kamerába bámulva beleüvöltötte a mikrofonba:

- Szeretlek Éva! Meglásd, meglesz a kocsi!

Cimkék: kocsi

Budi [+]

2010. február 10. 6:00 / Papucsok blog

Ádám úgy döntött, nem vezeti be a vizet a házba. A villanyt nem tudják nélkülözni - hiába csak nyaralónak használják a kétszázötven éves parasztházat -, de víz nem kell. A kert végében van egy öreg kút, onnan hordják be mosogatáshoz és fürdéshez a jó hideg karsztvizet.

 

A családfő döntése nem okozott osztatlan sikert, Éva és a lányok sokáig puhították a férfit, minden eszközt bevetve, amivel a nőnemű élőlények bírnak: ármányt, fondorlatot, hisztit és pajzánságot. Ádám, mint egy kőszikla, tántoríthatatlan volt. Önmagában a házbéli vízhiány nem háborított volna fel senkit, de a belőle fakadó egyenes következmény, hogy WC sincs odabenn, már meghaladta a lányok ingerküszöbét. S nem az udvari budi miatt, mert aki megszokja, annak kellemesebb környezet illatostul és legyestül, mint holmi porcelánból készült hófehér angol WC a csillogó kövezetű fürdőszobában. A viszály kiváltója az volt, hogy Ádám nagyon sokáig ült kint az árnyékszéken, s azalatt senki sem tartózkodhatott a közelben. A "közel" Ádám számára az egész udvart jelentette. Teljes pereputtyát ezekre a röpke fél órákra a házba kényszerítette. A nyár - és általában a délelőtt - kellős közepén. Láthatjuk lelki szemeinkkel, mikor a nagybajuszú komótos apuka a verandáról a budi felé ballag, hogyan spriccel mindenki befelé, a számára kedves vagy kötelességszerű tevékenységet hátrahagyva. Napozást, tollasozást, teregetést, zöldségpucolást. És szép csöndesen bent kucorog a tisztaszobában, várva a megváltó nyikorgásra, ami a budiajtó nyílását jelenti.

 

Ez a rituálé volt divatban Ádáméknál, mikor a szomszéd telken ifjú házaspár telepedett meg. Illetve kezdett csak megtelepedni, hiszen a zsebkendőnyi területen nem volt semmi, csak fű, amin kiválóan lehetett sátorozni. A vázas építményhez értelemszerűen nem volt toalett, ezért a fiatalok megkérték Évát, olykor hadd végezzék dolgaikat ők is a környék egyetlen budiján. Gondolva a jövőre és a jószomszédi viszonyra, Éva igent mondott. Ádám azonban nem tudott a dologról, épp Pesten tartózkodott az alku megkötésekor. Felesége tipródott hogyan és mikor közölje vele a hírt, hogy öt helyett mostantól heten osztoznak a faépítményen. Fölhívja a munkahelyén? Akkor úgyis csak félgőzzel figyel rá, tán könnyebben lenyeli a békát. Vagy, ha este visszaér hozzájuk, finom vacsorával fogadja, s közben adja elő a fejleményeket?

 

A félelem mindegyik megoldást elsöpörte. Ádám fáradtan, idegesen tért vissza a nyaralóba. Éva tehát hallgatott, a sorsra bízta a dolgot.

 

Másnap reggel Ádám a verandán olvasgatta kedvenc napilapját, mikor idegenül csengő hangot hallott az árnyékszék irányából társalkodni. Először azt hitte, képzelődik, aztán úgy döntött, megnézi, mi lehet e furcsa jelenség oka. A budihoz érve döbbenetes látvány fogadta. Az ajtó kicsapva, a deszkán a szomszédasszony terpeszkedett, s a kerítésen át urához beszélt megállás nélkül. Ádám azt sem tudta merre nézzen, a nőre vagy a férjére, ám zavaránál csak egy volt nagyobb: a dühe.

 

- Az rendben van, hogy az én portámon végzi a dolgát, de hogy kocsmát csinál a budimból, az tűrhetetlen! - üvöltötte tajtékozva.

- A felesége engedte meg, hogy ide járjunk...- jött a válasz a budiból.

- Persze, és azt is ő mondta magának, hogy nyitott ajtónál trónoljon, s közben hangosan locsogjon, hogy mindenütt hallani lehessen!

- Azt mondta, nem baj, ha végre egy kis élet költözik a budiba.

 

Cimkék: budi

Leírás

Hajnal Géza novellái fiúknak, férjeknek és agglegényeknek! (Minden szerdán.)

Keresés

Keres

Cimkék

Ádám (1), anyukák (1), apukák (1), újabb papucsok (1), Éva (1), bakfisok (1), büszkeség (1), bizonyítvány (1), budi (1), család (1), cseresznyefa (1), falikút (1), foci (2), Fradi (1), gatya (1), házasság (3), hieroglifák (1), Kádár János (1), Kazánkirály (1), kocsi (1), meccs (1), Nationalelf (1), nyaralás (1), rock (1), slicc (1), szerepek (1)

Bejelentkezés

Felhasználó:

Jelszó:

Belépés Regisztráció

IGEN Cikkgyűjtő

Utolsó hozzászólások

  • Nincsenek hozzászólások.

© 2008-2019, IGEN