Papucsok

Esernyő

2009. július 6. 0:00 / Hajnal Géza

Pár hetes házasként összefutok távoli rokonommal a Moszkva téren. Kezet nyújt. Én nem. Szabódok, hogy ne haragudjon, de nem tudok kezet adni.

- Hogy-hogy? – kérdi felélénkülve.

Minden idegszálával rám figyel, ahogy csak gyakorló pszichiáterek tudnak. Tényleg ez a foglalkozása a boldogtalannak.

- Viszek valamit a kabátujjamban – igyekszem természetesre venni a figurát.

- Értem! – mondja ő tényleg természetesen. Kicsit hallgatunk. Toporgok. Reménykedem, hogy ennyivel megúsztam, de persze nem. Egyre jobban élvezi a helyzetet.

- Mit viszel?

- Esernyőt!

Mindenki csak simán hülyének nézne, és kész. Ő nem. Minden részlet érdekli.

- Milyen esernyő?

- Női.

- Női?

- Igen.

- Megmutatnád?

- Nehéz kihúzni. Csak ha leveszem a kabátom, akkor jön ki.

- Nosza!

- Megfagyok.

- Dehogy! Egy pillanat az egész.

Dühösen lehúzom a zippzárt, bal felemmel kibújok a kabátból. Kiügyeskedjük az esernyőt.

- Szép, sötétkék fanyelű esernyő. Elegáns, de nem kimondottan nőies.

Megállapításait mintha asszisztensnőjének diktálná rendelőjében, kórismém kiderítésekor.

- Miért kellett ezt eldugnod? – kérdezi most már komoly szakmai érdeklődéssel.

- Jól bement az ujjamba. Élveztem, hogy nem látja senki, mit viszek.

- Zavart volna, ha látják?

- Nem. De azt élveztem, hogy nem látják.

- És tulajdonképpen kié ez az esernyő?

- Most vettem a feleségemnek.

- Milyen alkalomra?

- Csak úgy.

- Nincs esernyője?

- Volt, de egy vihar széttépte. Már nem volt értelme megcsináltatni.

- Gondoltad, hogy megleped vele?

- Igen.

- Biztosan örülni fog neki.

- Remélem.

Érzi, hogy már szabadulnék. Újra rajtam a kabátom. Esernyő a bal kezemben.

- Búcsúzáskor már adhatsz kezet! – mondja vidáman.

Kezet nyújtok, kedvesen megszorítja.

- Üdvözlöm a feleséged! – kiáltja utánam.

Nem is ismeri Évát – gondolom, miközben kettesével veszem a lépcsőket házunkban. Becsöngetek. Éva derűsen nyit ajtót, pusziváltás után átadom ajándékom.

- De szép! Nagyon szolid!

Kinyitja, összecsukja, próbálgatja.

- A kabátujjamban hoztam a Moszkva térig – kezdem bátortalanul. Éva nem érti. – Gondoltam, ne lássanak az utcán egy női esernyővel.

- Ez nem is olyan nőies! És mi lett volna, ha látnak?

- Ezt kérdezte a Pista bácsi is.

- Ki az a Pista bácsi?

- Távoli rokonom, mellesleg pszichiáter. Kezet akart velem fogni, de nem tudtam az esernyőtől.

- És mit szólt a hülyeségedhez?

- Úgy tűnt, megértette.

- Szerencsés ember…

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás.

Szólj hozzá!

Név: (kötelező)

Ábra:

Ha van felhasználó neved, inkább jelentkezz be! Ha nincs, inkább regisztrálj!

Küldés

Leírás

Hajnal Géza novellái fiúknak, férjeknek és agglegényeknek! (Minden szerdán.)

Keresés

Keres

Cimkék

Ádám (1), anyukák (1), apukák (1), újabb papucsok (1), Éva (1), bakfisok (1), büszkeség (1), bizonyítvány (1), budi (1), család (1), cseresznyefa (1), falikút (1), foci (2), Fradi (1), gatya (1), házasság (3), hieroglifák (1), Kádár János (1), Kazánkirály (1), kocsi (1), meccs (1), Nationalelf (1), nyaralás (1), rock (1), slicc (1), szerepek (1)

Bejelentkezés

Felhasználó:

Jelszó:

Belépés Regisztráció

IGEN Cikkgyűjtő

Utolsó hozzászólások

  • Nincsenek hozzászólások.

© 2008-2024, IGEN