Papucsok

Ádám, Éva otthon

ÉVA Ádám, ezt a nadrágot most már kidobjuk!
ÁDÁM Miért dobnánk?
ÉVA Mert iszonyúan néz ki!
Ádám először nem is érti, miről beszél Éva. Az asszony a ruhaszárítóról szedi le a színes ruhákat. A férfi épp a tizenhetedik forduló eredményeit igyekszik megtudni a teletextről.
ÉVA Nézd meg, teljesen elkopott a fenekénél!
ÁDÁM Nem lesz jó itthonra? Focizni már rég nem ebben járok.
ÉVA Itthon sem járhatsz rongyokban!
ÁDÁM Nem rongy ez, csak egy kopott melegítőgatya.
ÉVA Idetartom a lámpa elé, nézd, át lehet látni a hátsó felén!
ÁDÁM A hátsó fele a hátsó felemen van, nem a lámpa hordja!
ÉVA Nagyon vicces vagy! Egyszerűen nem szeretném, hogy ilyen ócska ruhákat hordjál. (kimegy a nagy kosár ruhával)
ÁDÁM (magának) Valóban nem egy esztétikus darab. Már újkorában sem volt az, olyan ronda színe volt - mára teljesen kifakult -, hogy az ellenfél védői az első öt percben nem mertek rám állni, rögtön el is húztunk három, olykor négy góllal. A rendszerváltozás után néhány hónappal nem lehetett hagyományos mackónadrágot kapni, s ez a türkizkék volt az egyetlen a méretemben. Végigjátszottam benne az egyetemi bajnokságot, s mikor újra lehetett mackót kapni, átminősítettem itthoni szabadidős darabbá. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a fűtési szezonban állandóan ebben pompázom.
ÉVA (tettrekészen visszatér) Dobjuk ki!
ÁDÁM Legalább a tavaszt várjuk meg, akkortól úgyis rövidnadrágban leszek itthon.
ÉVA Mondd meg, miért ragaszkodsz hozzá ennyire?
ÁDÁM Mert nem nyomja a hasamat, az újban dupla gumi van. Utána ott maradnak a hurkafoltok a bőrömön, annyira belém vág.
ÉVA Add ide, kitágítom neked a szék támláján.
ÁDÁM Nem tudod kitágítani! Én már próbáltam. Egy évig kéne nyúlnia egy másfél méter hosszú deszkán.
ÉVA Érdekes!
ÁDÁM Emlékszel, anyukád hozott nekem új zsinórt ehhez is, mert a régi szétfoszlott. Ez a kötős sokkal kényelmesebb, mint a dupla gumis.
ÉVA Na jó, akkor tavaszig maradhat. (el)
ÁDÁM Anyósom említése segített? Ki tudja? Ez már a negyedik tavasz, hogy megmentem a melegítőm. Anyám is rengeteget perlekedett apámmal, akinek mindig a térdén szakadtak szét a mackói. Ha váratlanul vendégek jöttek, jól kimódolt technikával végig a térdkalácsán tartotta a tenyerét. Legalább három garnitúra nadrágcsatát éltem át, s végül mindig csak apám engedélyével juthattak a nagyra becsült ruhadarabok az enyészet sorsára. Olyanok ezek a melegítőnadrágok, mint a vályogházak: amíg laknak bennük, állnak, s ha elhagyják őket, összedőlnek.
Apám is, én is hálásak vagyunk a feleségeinknek, hogy mi hordhatjuk a nadrágot. Ennél többre férfi nem vágyhat.