Papucsok

Már tíz perce beszélgetnek telefonon, főleg politikáról, mikor a barát megkérdezi:
- Miért van rosszkedved?
- Összevesztem Évával - mondja unottan Ádám.
- Miért?
- Hát... Hozzávágtam a vajat.
- Ne hülyéskedj! Mit csináltál?
- Hozzávágtam a vajat! - ismétli kicsit vidámabban.
- ???
- Valamin vitatkoztunk, szó szót követett, aztán az asztalról fölkaptam a vajasdobozt, s odavágtam.
- És eltaláltad? - hüledezik a barát.
- Csak a haját súrolta. A nagyja fölkenődött a falra.
Kis csönd a vonal másik végén. A barát morfondírozik: kérdezzen még, vagy letegye a kagylót? Úgy érzi az éteren át, hogy Ádám most már el akarja mesélni.
- Lejött a tapétáról? - kérdezi.
- Nagyjából, csak két vékony csík maradt. Holnap újra lemosom.
Nagy levegő:
- És min vesztetek össze?
- Rossz helyre terített.
A barát eddig egyik lábáról a másikra állva társalgott. Most leül.
- Mi van?
- Rossz helyre terített.
- Ne csináld! Melyik a rossz hely?
- Ahonnan nem látom a tévét.
- Zseni vagy! - tör föl a barátból a bugyborékoló röhögés. - Tudod, hány férfit ismerek, aki tíz-tizenkét óra munka után szép csöndesen keni magának a kenyeret a konyhában - némelyik vajjal... -, hogy ne zavarja az asszonyt és a gyerekeket, amíg szappanoperát néznek a tévében?
- Tudom.
- Neked meg terítenek, és hajigálsz?
- Így jött ki, begurultam.
- S Éva mit szólt? Kibékültetek?
- Megbocsátottam.